14 évvel ezelőtt... 

"-Ne húzd a hajam!-kiáltotta Zoé.
-Te meg engedd el a karom!- ordítozott Ádám.
-Ááá! Miért haraptál meg?- kérdezte a sírás határán Kristóf.
-Kellett neked belém rúgnod- sírta Édua.
-Elszakítod a felsőm Donát!-ütött bele egyet a karjába Stefi.
-Te vadállat!!-húzta még meg még egyszer a felsőjét Donát."

Nos ezek vagyunk mi. 14 évvel ezelőtt. Az ovi kezdetén. Szeptember 1-jén. 

"-GYEREKEK! Elég legyen!!-lépett közbe az óvó néni. Lehajolt hozzánk és megpróbálta szétszedni a 6 földön fetrengő ovist.Mondhatom , hogy nem kevés sikerrel. Végül 3 óvó néni szedett szét minket. 
 Aznap a büntipadon ültünk. Mind a 6-an. És ott kezdődött a barátságunk.
A szülők délután 4-re jöttek értünk. Jó nagy leszidást kaptunk. Ott mind a 6-an. 

Stefi pólója elszakadt. 
Ádámnak ottmaradt Zoé körmének a helye a karján. 
Kristófnak ottmaradt a karján Édua fognyoma.
Éduának feljött a lábán a bőr. 
Zoénak (azaz nekem ) kevesebb lett a hajam pár szállal. Amit nem is bánok, mert így is rengeteg van.
Donátnak...Donátnak különösebben semmi baja nem lett. 
ÉS mindegyikünk ruhája csupa piszok volt.

Ott azon a büntipadon (amikor a szidást kaptuk) megfogadtuk, hogy örökké együtt leszünk jóban (és abban az esetben is) és rosszban is."

#Zoé

Utóirat: Fogalmunk sincs, hogy min vesztünk össze annyira. :)

 

Megosztás a facebookon